Gondolom van Neked is és nekem is. Van, amikor felesleges kimondani, mert nincs tétje, nincs súlya, hisz olyan mindegy, hogy a kék vagy a zöld nyakkendő van rajta: nekem mindkettőben gyönyörű, és hiába kedvesebb számomra a zöld, ha ő aznap épp a kéket akarja felvenni - ám legyen. Mindegy.
Ha munkáról van szó, akkor azonban nagyon nehezen kötök alkut: ha az én munkámat nem érinti, akkor természetesen mindenki azt csinál, amit akar, hisz nem az én felelősségem. Ha viszont érinti, netalán még kárt is tesz benne, akkor azt gondolom, hogy el lehet mondani, hogy mi nem tetszik és miért nem tetszik...
Amit észrevettem, hogy az emberek nagyon nehezen viselik az őszinteséget. Találkoztam már olyan fotóssal, aki -majdhogynem szó szerint- elküldött a ptsba, és közölte a kiégett, rossz, hajszálas, használhatatlan, amatőr képekre, hogy menjek máshoz, ha nem értem a művészetet. Értem én, de hogy a modell lábfejének a fele miért nincs a képen, arra nem adott választ.
Szóval megmondod, hogy nem tetszik, és azt is, hogy mi nem tetszik, és erre millióegy válasz lehet, de -pláne egy nőtől- a "jóvan, akkor gyere és üssé meg" nem lehet válasz. Azt hittem, hogy ilyen csak a nagymamáméknál, BAZ megyében valami olyan faluban lehet alternatíva, ahol Riviérának vagy Párizs fényeinek hívják a kocsmát, és mindenki bicajjal közlekedik.
Tudod, van az rossz vicc, hogy két favágó megy az erdőben, és az egyik se szó, se beszéd levágja a másik favágó lábát. Az ipse felszisszen, és azt mondja: "Ezt komolyan gondoltad? Mert viccnek kicsit durva lenne!!!"
Így éreztem én is. És rettenetesen zavarban voltam, úgyhogy valami olyasmit makogtam, hogy ááá, nem ér annyit. De most komolyan.
Gyere és üssé meg. Mivan????
