izgalmas, jó kis munkáim lesznek mostanában, hogy az csak csuda! Komolyan mondom, nagyon szerencsés vagyok. Úgy értem, ha parkolóőrként dolgoznék, biztos abban is megtalálnám a szépséget, meg az izgalmat: büntetném a rossz helyen álló gaz lator csibészeket, meg nagylelkűen elengedném a karján üvöltő gyerekkel időre vissza nem érő anyukát a gyerekklinikánál. Ejnyebejnyéznék, mikor nagy volvoval mozgássérült helyre állnak, és anyáznék, mikor a gyönyörű cipőkön toporgó ragasztotthaj még meg is kérdezi a magas, jóképű, karján dühös bölényt viselő fickót, hogy "Muci, kiraktad a rokikártyát?"

No mindegy, nem vagyok parkolóőr. Szerencsére. Így nincs nap, hogy ne adnék hálát az égnek, hogy azt csinálom, amit igazán nagyon szeretek.