Szombat este, Fővárosi Nagycirkusz. Isteni a műsor, tényleg érdemes elmenni, vannak oroszlánok meg lovak, légtornászok meg bohóc, no és persze édi kiskutyák. Minden "az én kutyám a csúcs" ellenére be kell valljam, nagyon de nagyon ügyesek a kis dögök. A büszkeségem azonban nem hagyott nyugodni így a férjemnek és az apukámnak egyszerre tettem fel a költői kérdést (kicsit pökhendien és bizalmaskodóan, de ez érthető; mégiscsak én vagyok az anyja): Ugyan mi lehet az, amit ezek a kis vakarcsok tudnak és Drazsé meg nem? Mi lehet az?
Ugatni.
A válasz egyből jött, mi meg nem bírtuk tovább megállni nevetés nélkül. Mosolygós, boldog-vidám jókedvem volt minden hideg és eső ellenére: ezen az estén debütált az új cipőm. Naaagyon magas a sarka, nagyon zöld és nagyon lakk. Hasonlít erre, csak az enyém sokkal szebb, bibibí:
