Félreértés ne essék, tudom,miről beszélek: régebben jártam jógázni. A pici jógastúdió azonban megszűnt, az oktató elment szülni és azóta nem is tudom mi van vele. El kell hogy mondjam, nagyon szerettem a jógát: megnyugtat, nyújt, feszesít, pihentet... Egy ideje újra elkezdtem itthon a nappali szőnyegén, de lássuk be, annyira nem hatékony a relax, mert Drazsé úgy gondolja ilyenkor, hogy anya azé' köröz a lábával, mert el kell kapni a lábujját, és ha hasrafekszik, akkor tuti baja van, így oda kell menni, és bele kell szuszogni a fülébe, meg megkapargatni kicsit a hátát, ha meg kiderül, hogy éeltben van, akkor a legjobb lesz, ha odaviszem neki Csülit...

Így hát felkerekedett a Kisnyúl, magára kapta a kis szürke pamutnacit, a sportmelltartót és egy jó kis laza felsőt, és irány a legközelebbi stúdió. Drágáim, szürreális élmény volt... Beléptem, megvettem a jegyet, elmondtam, hogy jógára jöttem.

- Foglalj helyet, a szomszéd teremben előadás lesz, azért vagyunk ennyien. Kérsz kaktuszfüge teát? Ha át szeretnél öltözni, akkor itt az öltöző...

- Köszönöm nem, és nem öltözöm át: már úgy jöttem... de köszi, tényleg.

Időközben sokan lettünk. Nagyon sokan. Mindenféle emberek nyomultak be az előadás terembe, ahol "Lélekemelő dimenzióutazás a zene világában" címmel indult valami szeánsz. Nem mondom, hogy furcsa emberek gyülekeztek, de... De. Mondom.

Azok a nyomorult kaktuszfüge tea cafatok egyre bánatosabban úszkáltak az ibrikben.

- Kicsit nagy lesz ma itt a zsufi. Kérsz kaktuszfüge teát? Ha át szeretnél öltözni, akkor...

- Nem, köszönöm, nem kérek kaktuszfüge teát, és mint mondtam, már átöltöztem...

- Nem félsz, hogy a hullámcsat az agyad közelében megváltoztatja a hullámokat és rákot okoz? Szeretnél otthonra jóga-füstölőt venni? Kérsz egy kis finom kaktuszfüge teát?

- Háttööööööö... nem, nem félek, illetve nem gondoltam még erre, nem kérek füstölőt, köszönöm. Csak jógázni szeretnék. És köszönöm, NEM vagyok szomjas.

Időközben megjöttek a többiek, megjött az oktató (ilyen szemöldököt még nem láttál, komolyan mondom ez megér egy külön posztot), és bementünk a kisebb szobába. Kilencen. Polifoamokkal és takarókkal(?) felvértezve. Az szűkösnek számít, ha összeérnek a matracok a földön? Azt már nem is mondom, hogy a csaj még felhívta arra külön a figyelmem, hogy  amennyiben kaktuszfüge teát szeretnék inni közvetlen a szeánsz előtt, akkor hajrá, bátran töltsek.

Álljunk körbe. Oké. Fogjuk meg egymás kezét. Itt már volt némi averzióm, de megfogtam a "jógázni jöttem, ezért üdvözülten mosolygok" lánynak és a "jógázni jöttem, hátha becsajozok, szőrös a lábam, mint egy mamutnak és magam sem tudom, mit keresek itt" fiúnak a kezét. Majd energiát adtunk egymásnak. "Képzeld el a bal kezednél lévő társadat boldogan, kiegyensúlyozottan, és szorítsd meg a kezét, adj neki energiát". Itt éreztem, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Szegény lánynak el tudom képzelni, mennyi energiát adtam, amikor folyamatosan az járt a fejemben, hogy RÁÜVÖLTÖK a srácra, hogy ne szorítsd már olyan erősen a kezemet, wazze, mert

1. beverem a pofád a szeretet jegyében

2. a karikagyűrűm a húsomba vág, és úgy állnak az ijjaim, mint egy kiszanált cirokseprű.

És akkor jóga. A jó kis ászanák, légzés, spirituális zene sehol nem volt (néha a szomszédból áthallatszott az óhepidéj meg az amerikai himnusz), az egész olyan volt, mint egy nagy fetrengés, az állólámpára ráraktak egy pólót, az volt a hangulatvilágítás.  A többiek megtapsolták a cd-lejátszót, mikor végre elindult. Minden gyakorlat között volt 3 perc csendben fekvés (ennyi pénzért ilyen sokat még sosem feküdtem csendben). Ha jobbra néztem, a srác lába volt a számban. Ha balra, akkor a fal. És miután elszámoltam magamban hárommillióig, és megállapítottam, hogy a legtöbb és legintenzívebb mozgás, amit ma végeztem, az az volt, hogy idejöttem, meg haza is fogok menni, továbbá megnéztem mindenkinek az átszellemült arcát (jógázni akarok, el akarok lazulni, és akkor is ellazulok, ha beledöglök, mert most különleges vagyok, mint a koldusszar, mert jógázok) és majdnem hangosan felnyerítettem, rájöttm, hogy ez a jógastúdió sehol nincs a régi kis napos helyhez képest. Vágytam oda vissza. Napos, csendes, üdítő élmény volt nekem mindig, mikor elmentem oda. Ez most nem volt az. Másképp mondom: látod ezt a képet? Igen? Na, ez a hely rohadtul nem ilyen volt. Meg az érzés sem.

A végén relaxálás címel be lehetett takarózni a pléd alá, és ott 20 percig aludni (említettem már, hogy ennyi pénzért ennyire nagy semmit sosem csináltam még?). Majd egy nagy üvöltés (üvölts, mint egy oroszlán), és már vége is volt.

Másfél óra tömör önismeret (mindenki hülye vagy én vagyok az egyetlen elmeháborodott itt?, akarok én szapora hasmenést a teától? én vagyok túl negatív? valóban megöl a hullámcsat?), szóval másfél óra tömör önismeret után, kifelé még kaptam egy soha vissza nem térő ajánlatot:

- Főztem egy kis friss kaktuszfüge teát, kérsz?

Vissza nem térő alkalom. Ugyanis nem megyek oda többet.