vírus/betegség/szuttyogós idő/hóesés, ami azonnal megköveteli, igen, megköveteli a soha véget nem érő, minimum 4 részes, nagyeposzos, családdrámás, messzi távolbanézős filmóriásokat.
Imádom a '30-as, '40-es években készült amerikai filmeket, miközben nézem, kibontakozik a cselekmény (a főhősnő roppant szerelmes lesz, majd szenved, majd lelkileg jobbá válik, majd megtalálja, majd elveszíti, majd újra, és ájlávjú - ó, rili? - jesszforevör. A sorrend tetszőlegesen változtatható). A mai nap egy megtalálja, de mégsem az, elveszíti, de lelkileg jobb lesz, majd megint megtalálja, ájlávjú, de mégsem, de mindig van remény, azaz Elfújta a szél.
Annyira meseszerű, annyira nagyok a kalapok, és jönnek a jenkik, és ég a város. A férfi hős, ugyanakkor esendő, nagyon jóképű és többször kiderül: jó csókol ("Scarlet, magát még soha nem csókolta így senki...). Kis félmosoly a kamerának a hetyke bajusz alól, és úgy törnek a női szívek, mint nyáron a napszemüvegem, mikor ráülök.
Szinte látom a nagy filmgyárat, a forgatások szüneteit, az elegánsan cigarettázó, 
pomádézott hajú Clark Gable-t, amint buta kis fruskáknak aláírást osztogat, vagy épp a róla szóló cikkeket olvassa fel neki az asszisztense. Ó, semmi kétség, külön 'best boy' van arra, hogy a cipőjét fényesítse. Igen, a Clark Gable-k és a Gary Cooperek így élhettek.
Sajátságos világ lehetett osztályrészük, melyben a női főszerepeket Vivien Leigh, Katharine Hepburn, Bette Davis, Loretta Young és még sokan mások játszották. Parfümös üvegek, cigaretta, kalapok és arany tárcsás telefonok, fodrász és vérvörös rúzs, virágcsokrok és hódolók, apró üdvözlőkártyák, titkos találkák, és persze a folyamatos "nem kövérít ez a ruha? - "nem, művésznő, egész egyszerűen káprázatos".
Taxik, bemutatók, pompa és csillogás - a régi Hollywood nem igazán volt kíváncsi a kallódó emberek életére, nem akart nyomort mutatni, hatalmas díszletek és pompás jelmezek feledtették el a nagy világválságot, és azt, hogy valójában a moziba betérők -ugyanúgy, mint azóta - a színes illúziót fizetik meg. Mert kiéhezett a szemük.
Nos, ilyeneken lehet gondolkodni egy havas és esős februári napon.
