Ó, igen, lássuk be, mi nők kevéssé vagyunk racionálisak. Néha úgy érzem, egyenesen be vagyok oltva racionalitás ellen, és - a többi nővel ellentétben, akik folyamatosan roppant fontosak, elfoglaltak és rendkívül tudatosan élik az életüket - az én életem sokszor csak csillogós szemhéjporok és rózsaszín flitterek körül forog. Azt vettem észre, hogy elég sok barátnőm ilyen. Az egyik nagymenő bankmaca barátnőm rugós, asztelre nyomós, onnan elpattanós zöld békával relaxál. És rózsaszín, kisvirág formájú cetlikre jegyzetel. És a csúcs rendezvényszervező? Aki stikában minden játékot kipróbált, amit a hatalmas céges családi nap gyermekmegőrző részlegébe rendeltek...

Talán pont ezért a barátaim. Gyermekdedek vagyunk, és -a kötelezettségeink teljesítése után- infantilis, valóságtól elrugaszkodott, álomvilágban élő... fejezd be, ahogy akarod.

Vannak kényszerképzeteim is, minden bizonnyal. Szentül hiszem, hogy ez étkezés nem puszta kalóriabevitel a túlélésért, hanem élvezet, és igen, arra is meg mernék esküdni, hogy a fánkok tetején a tejszínhab pontosan olyan, mint egy Polly Pocket Himalája (a velem egykorúak még emlékeznek a Polly Pocket minibabák körüli kultikus hisztériára). Sajnos az is eme rendkívül hosszú bűnlajstromra teendő, hogy mindig leeszem magam és képes vagyok bárhol, bármikor hasraesni.

Én ostoba, meg mernék rá esküdni, hogy nem ciki zokogni a Mackótestvéren és hogy nem azért tartom be a szavam, mert beperelhetnek, hanem azért mert az én szavam, és megigértem.

Őszintén gondolom, hogy nem jó dolog másokat becsapni, és hogy csak a kemény munka hozhatja meg az igazi sikert. Fejemet rá, hogy minden nőnek joga van gyerekfarsangra gyártott tündérkoronát és mű-marabutollas varázspálcát vásárolni és gyorsan elfelejteni a csekkeket befizetés után. Úgy értem, rapid üzemmódban letudni a kötelességeket, és utána újra buta libaként úszni a madártej áradatban. A cukorszirupot ugyanis nem kedvelem.

És akkor is szeretem így az életem, ha időről időre szembesülök vele, hogy álomvilágban élek. És még akkor is jó, ha a hozzám legközelebb állók sokszor nem értik. De én minden olyan pillanatért hálás vagyok, amikor nem pukkasztják ki a buborékot körülöttem.

Punktum.