Meg-, körbe-, szanaszét-, be-, ésatöbbiésatöbbi-,  jártuk Prágát. Csodaszép város, még így, hóban és fagyban is... Medve is és én is most voltunk először, úgyhogy volt mit nézni: Óváros tér, meg Vár, meg katedrálisok és óratornyok, sörözők és jobbnál jobb éttermek (hiába, na, a férjem szeret is és tud is élni), a prágai villamosok és a régi kis utcák, terek, ódon macskaköves - girbegurba - néhány sör után mozgó:) sikátorok. És persze Mucha és Dalí, meg régi, az 1900-as évek elejéről származó játékok tárlata a történelmi Várnyegyedben... Svejk és Kafka, sör és csülök, Swarovski és borostyán, száz szónak is egy a vége: amit 4 nap alatt látni lehetett, azt mind megnéztük. A napi 12-13 óra gyaloglásban egyetlen dolog volt elviselhetetlen: a hideg. Basszus, évek óta nem éreztem még ilyen hideget az arcomon, csípett, mart, ha levegőt vettem, megfagyott a légcsövem, ha sálat tekertem a szám elé, akkor úgy néztem ki, mintha feltettem volna a sikoly-maszkot, ugyanis kicsapódtak a kis jégkristályok a sálra. Borzasztó, embertelen, sírós-panaszos eeeejuhnyem hideg volt. Dupla harisnya, zokni (vágyölő típusú, térdig érő, csíkos), alsószoknyás vastag szoknya (komolyan mondom, a szoknya -ha van alsószoknyája- melegebb, mint a nadrág), felülre 4 réteg és sál-sapka-kesztyű. És körülbelül a második nap jöttem rá, hogy a kicsit vastagabb hidratáló krém, amit vittem, az kábé annyit fog használni, mint szülő nőnek a pesszárium, úgyhogy fel lett dobva a labda: valahol krémet kell venni, méghozzá olyat, ami természetes, nedvességpótló, zsírpótló (hidegben olyan lesz a zsíros bőr is, mint a csiszolópapír), véd, ápol, puhít... És ekkor a Várban, az apró, színes házakból álló Arany utcácskában megpillantottam a tökéletes megoldást: tiszta sheavaj. Mindazt tudja, amit leírtam, ráadásul nem büdös, helyes kis fémdobozban árulják, jól kenhető, és csodát tesz a bőrrel ebben a hidegben. Itthon az Occitane-nak van ilyenje, érdemes egyet beszerezni, mert azért itthon sincs olyan nagy meleg...