Tegnap cirkuszban voltunk, isteni volt nosztalgiázni, egy kis családi érdekeltség miatt a fél gyerekkoromat ott töltöttem a cirkuszi öltözőknél, az elefántok istállójánál és jártam próbákra meg néztem az artistákat bemelegítés közben. Szóval lényeg a lényeg, tegnap elmentünk, ismét ott voltam, megint néztem hátul a művészbüfénél a kínai artistanőt melegíteni, és megtudtam azt is, hogy újabban a légtornásznő is hamburgert eszik és a zenészek ultiznak két előadás között. Arra most nem térek ki, hogy közelről néztem a színpadi sminkeket, és hogy milyen csodákat láttam... erről majd máskor.

Szóval perec meg sós mogyoró (régen négercsók volt, ma nem lehetett kapni), indul az előadás, és van ott minden, bohóc meg artista, meg tornászlány, meg légtornásznő, akrobata, meg monumentális(nak szánt) táncshow. Mi a második sorban ülünk, és bámuljuk a drótkötélen táncoló cseppnyi kínai lányt, emberfeletti, amit művel, ilyen nincs is, még létrát is tesz a drótkötélre, arra is felmászik...

És hazafelé a kocsiban is ecseteljük:

...és még egykerekű bicajjal is végigmegy, egyensúlyozik, és a bicajon fejen áll és kézzel hajtja, szóval embertelen, fantasztikus, na, Medve ezt csináld utána!

Majd beszállunk a liftbe, összedugjuk a fejünket, mosolygunk egyet és rikkantunk, hogy világszááááááááááám, és ekkor...és ekkor...és ekkor megáll a lift. Pont a második és a harmadik emelet között félúton. Bármelyik gombot nyomod, semmi, meg se moccan. Eltelik fél perc, és még mindig nem. Egy pillanat alatt felmérem a helyzetet, egy imádott régi bérházban vagyunk, ami annyit tesz, hogy a lakások belmagassága 4 méter körül van. Plusz a födémek. Plusz a földszint, a maga 6 méterével. Szóval egyészen pontosan...&v@@**a magasan vagyunk. Csengetünk (vész esetén nyomja meg a "vészcsengő" gombot), semmi. Nulla aktivitás, mindenki azt hiszi, hogy valaki más amolyan "csengetős műsort" néz a tévében. Sebaj, mi a házasság szent kötelékében, jóban-rosszban...majd kimászunk!-ragyog fel a férjem arca. Kinyitjuk belülről az fülke ajtaját, próbáljuk az aknaajtót is (figyeled, hogy kiművelődtem liftügyileg?) kinyitni, ami persze nem megy, merthogy biztonsági záras. Ha meghibásodás van, nem nyílik. Szóval nem mászunk, és nem lesz világszám.

-Nyuszkó (az én vagyok), van nálad telefon?

-Nincs. Nálad?

-Lehet. Megnézem.-  (????????????? zárójelben megjegyzem, akkor nem mondtam a helyzetre való tekintettel, de mi az, hogy LEHET? Ő a férfi, helyesebben a F.É.R.F.I. , ergo kombinált kommandós-és túlélőkészletnek is lenni kéne nála, biztos ami ziher!!nem???)

Volt nála telefon. Nagyon nyugodt hangon felhívta a liftes cég s.o.s. helyzetekre megadott számának üzenetrögzítőjét(!) és kifejtette, hogy ha van kedvük, akkor akár ki is szabadíthatnak minket a liftből. Majd letette a telefont, hívta a szomszédot, hogy riadóztasson valakit és szedjen ki minket innen. Majd vártunk.

Ott a álltunk, a kis fényes fülkében, és vártunk.

Ami nem jutott eszembe:

• Kimászni. Elképzeltem, ahogy a nagy, harisnyás seggemet húzza fel a ház valamelyik lakója, miközben hason csúszva, hernyómozgással kitolom magam a 3. emelet folyosójára. Belegondolni is rettenet.
• Pánikba esni. Hideg nincs, fény van, ott a férjem, mi kell még?
• Liftben szexelni. Ott volt ő is, ott voltam én is, minden körülmény adott volt, de csak vihogni, beszélni meg félni volt erőm, máshoz nem. Ő meg a kiszabadulással volt elfoglalva (MedveRambo). Ezek után nem hiszek azoknak a filmeknek, ahol a liftben rekedteknek a forgatókönyv írója "kiutal" egy kis ungabungát. Nem életszerű.

Ami eszembe jutott:

• Be fog pisilni a kutya.
• Én is.
• Az "Igazából szerelem" film első mondatai...tudod, mikor becsapódnak a repülők a tornyokba és az ott lébő emberek telefonhívásai nem a gyűlöletről, hanem a szeretetről szólnak, stb., stb., úgyhogy biztos, ami ziher, elmondtam a Medvének, hogy ő életem megszépítője, és most meghalunk, de nagyon szeretem, és szerettem volna, ha ezt tudja, hogy ő a mindenem, és az én kis (nagy) csillagom, és egyébként is, hallgasson végig, mert ezt a filmekben is így szokták.. (és itt azt hittem, hogy a., leüt, hogy bekussoljak végre b., elsírja magát, hogy ilyen hülye neje van)
• Éhes vagyok. És van otthon rakottkel.

Majd döccent egyet a lift, és kialudt a világítás. Összekapaszkodtunk, és egy halk "szeretlek" után...ott álltunk a sötétben és vártuk, hogy mi lesz. A gondnok időközben  elkezdte kézzel-csőrlővel (wazze egyenként sem vagyunk kicsik, de együtt úgy csapódtunk volna be, mint valami rakéta, a gondnok meg nem nagydarab, inkább olyan Woody Allen típus) leengedni a liftet. Lassan, csigalassan elindultunk lefele, és mikor láttam a 2.emelet (El Dorádó) táblát, akkor megigazítottam a hajm (igen, TÉNYLEG ennyire szánalmas vagyok), mert tudtam, hogy megmenekülünk.

Lelki szemeim előtt láttam, hogy kiszállunk a liftből, és mint az Armageddonban a hősöket, úgy fognak minket ünnepelni, mert kisereglik az egész bérház a kis hősök (Medve+Nyúl) tiszteletére, welcome home füzérek, frissen sült pogácsa, lengő batisztzsebkendők és nyakbaugrás, de jó, hogy megmenekültetek, Hjúszton, megcsináltuk....

De nem. Csak a szomszéd srác várt minket.

-Megvagytok?-kérdezte kedvesen.-Akkor megyek is, jó éjt.

Mi meg megköszöntük a gondnoknak a csőrlőzést.

- Biztos befagyott a liftzsír, azért nem ment.

- Ja, biztos...

Sosem örültem még ennyire rakottkelnek. Meg  annak, hogy nem lett világszám.