kívánhatnék magunknak 2009-re? Jön a válság, most még jó, de mi lesz? Nem tudjuk. Én ezért most kívánok:
Egészséget. Testi-lelki egészséget mindannyiunknak. Tudatosabb főzést, nem ellógott szűrővizsgálatokat, megtervezett kikapcsolódást és mindenképp több mozgást. Az egészséged nem (csak) a tiéd -erre azóta jöttem rá, mióta Medve van. Nem, nem egyedül az ő dolga, hogy beteg-e vagy sem, hogy hazajön-e vagy sem, hogy hogy vezet és hogy mennyire vigyáz magára. Az enyém is. És hidd el, a Te egészséged sem csak rád tartozik, hisz van családod, szüleid, szerelmed, gyermeked, kedves barátaid, akik várnak, féltenek, és akiknek romokba dőlne a világ nélküled.
Mosolyt. Mosolyogj, mert van munkád, mert vicces filmet láttál, mert eljutsz az állatkertbe megnézni a kicsi orrszarvút. Mosolyogj, mert lesz majd tavasz, mert lesz nyár, és ha tengerpartra nem is lesz majd most zsé, ne csüggedj, a Velencei-tó és a Balcsi még mindig közel lesz, és a hűtőtáskás barack meg a szalámis zsemle is nagyon jól fog esni. Ha úgy alakulna.
Boldogságot. Mert felhívott vagy mert nem hívott (bizonyos esetekben az utóbbi is nagy öröm tud ám lenni). Légy boldog, mert sikerült: levizsgáztál, befejezted, vagy épp felvettek, vagy pozitív lett a teszt, és ott az a nagyon várt 2 csík a fehér pálcikán. Sikerült jegyet foglalni arra az előadásra és az antikváriumban lehet kapni a rég áhított szakácskönyvet. Kész az első csokis muffin és megtaláltad a régi töltőtolladat, amihez van még elfekvőben 4 patron lila tinta. Szivárványt láttál, meg kéményseprőt, és gyorsan halad a sor a postán. Nem lett öngyilkos az aranyhalad.
Szerelmet. Igazi, őszinte szerelmet, ami akkor is az, amikor beteg vagy, meg akkor is, ha bombázó. Gondoskodó, törődő, nyugodt, kiegyensúlyozott szerelmet, reggeli csendes ébredésekkel, gyertyafényes kakaózással, nagy sétákkal és megható, könnyes pillanatokkal. Apró, papírfecnikre írt üzenetekkel és lelket összeszorító, nagyon várt e-mailekkel.
Anyagi biztonságot. Hogy ne fájjon semmi után a szíved. Hogy tudd élvezni, amiért megdolgoztál. Hogy tanuld meg végre felismerni, mi az, amire igazán szükséged van, mi az, amire igazán-de-nagyonóriásira vágysz, hisz csak az fog igazi örömet okozni. Legyen az egy nyelvtanfolyam vagy egy szép rúzs, egy nagy adag rózsaszín vattacukor vagy egy szép cipő, nem számít. Egy a lényeg. Ismerd fel (végre valahára, reklámoktól független), hogy mi az, ami csak pénzköltés, és mi az, ami valóban ajándék, és azt add is meg magadnak. Ne köss kompromisszumot, mostantól ne: a majdnem az, az nem az.
Ünnepeld magad. Ünnepeld az életet. És ünnepeld 2009-et is, mert megérdemli. No meg aztán ez is olyan, mint az emberek, ha mosolyogsz rá, talán visszamosolyog...sosem tudhatod;)
