A következő blogbejegyzést -mint tapasztalhattam- egy férfi sosem értheti meg. Magellán elhajózott új kalandok után, Erasztothenész i.e. 200-krül megmérte a Föld kerületét (és nem is tévedett sokat!), Szent-Györgyi Albert mesterségesen előállította a C-vitamint, Armstrong a Holdra lépett, Coco Chanel új  magasságokba repítette a divatot. Mennyi kísérletező elme, milyen csodálatos mérföldkövei az emberiségnek! Új kalandok, új utak, soha nem látott vidékek, ismeretlen területek...

... nem viccelek, ezekkel győzködtem magam, mikor 12 év szőkeség után csokibarna lettem múlt csütörtökön. Fényes, sötét csokibarna. És felpezsdült a vérem: minden túlzás nélkül állíthatom, hogy új távlatok nyíltak meg előttem!

• anélkül használhatom a kékeszöldet a szememre, hogy szibériai prostinak tűnnék
• soha, senki nem fikázhat többé, miközben parkolok, hogy "NNNa, a szőőőke...ccccc..."
• helló, lila szín!
• csillogós rózsaszín szájfények tonnáit kenhetem a számra Barbie-feeling nélkül
• a kristályos hajcsatok végre látszanak a hajamban
• gyönyörűszép kékeszöld szemem lett, definiált peremszínnel és egyértelmű belépőszínnel (ezt a drága sminkes tanítványom egyértelműen vágja majd. Mármint nem a szaruhárnyámat, hanem hogy miről beszélek).
• Medve úgy érzi, hogy új csaja van.

Szóval új haj, új távlatok, új élet, és hát nem maradhatott el a  nagy leleplezés, a tádááááááááááááám sem. A következőképp zajlott: karácsonyi vásár a Vörösmarty téren, én kissé becsápolva (még vállalhatóan), sapka a fejemen, meglepi alatta (barna séró).

És akkor levettem a sapkát.

- Tetszik?

- Mi?

- A hajam.

- Nyuszkó, mondtad a telefonban, hogy barna, ja, igen, barna. Tetszik. Kérsz még valamit enni?

- Nem, de most figyelj a hajamra, tényleg tetszik? Milyen? Nem túl sötét? Jó az árnyalat?-itt egy ideg megrándult az állán- Biztos jó? Nem öregít? Nem fakítja szerinted szerinted sem a természetes színeimet?- itt már az egész álla rángott.

- Nem, illetve igen, de nem úgy. Vagy most mi a kérdés? Szóval nagyon szép Nyuszkóságos, komolyan. Nekem mindenhogy szép vagy!

- De tényleg jó? Hátulról is tetszik?

- Nyúlságos, jó a séród, akadjunk le a témáról.

- Ezt Te nem érted - prüszköltem magamból kikelve, majd úgy döntöttem vázolom a férjemnek a döntés súlyát és az újítás mértékét. - Ez olyan, mint mikor Picasso belekezdett a kubizmusba!!!

Mivel nem tudok hanghatásokat csatolni, így  megpróbálom érzékletesen leírni, ami történt. Nevetett. Hahotázott, vinnyogott, folyt a könnye, muhaházott. Majd odaforfult, megpuszilgatta a homlokomat, megborzolta a hajamat, átölelt és azt mondta:

- Gyere, Te KUBIZMUS, menjünk haza!