Igen, egészen pontosan ez az, amit az esküvő után 4 egész napig csináltunk.

Zseniális apósom nagy társasági ember. Talán még az egyetemi évei alatt kovácsolódott egy banda, a PAKTA, akik azóta is és mindig mindörökké együvé tartoznak és -azon túl, hogy a bajban egymés segítségére sietnek- évente párszor (sokszor) összeröffennek egy-egy vacsora, bográcsozás, disznóvágás, mulatság erejéig. Szigorúan maszkulin klikk: nemhogy nők, de még JeNŐ, BeNŐ, ErNŐ nevű tagok sem lehetnek soha soraikban. (Mindez természetesen csak amolyan papírkutyaság: mind mintás férj és családapa, úgyhogy van néha családi paktatalálkozó is.) Van nekik felkotmányuk (az alkotmány pórias lett volna), mely kimondja (többek közt), hogy a pakta-tagoknak jogukban áll, mi több, kötelességük PÖFFESZKEDNI.

A pöffeszkedésről egész helyre kiselőadást kaptam: kényelmesen leheveredni kanapéra, ágyra, nőre (?!), nyugágyba, hintaszékbe. Ez az alap. TILOS teljesen kinyitni a szemet, csak olyan félszemmel pislákolós üzemmódban mehet a pöffeszkedés művészete. Ó, jaj, persze, nagyon fontos a pöffeszkedés közben a sport, ami nem lehet megerőltetőbb, mint a pislogás, távolba nézés, szemforgatás, sóhajtozás.

Pöffeszkedni hajnali 10 óra előtt nem lehet. Úgy is mondhatnám, hogy TILOS. Előtte ugyanis aludni kell, hisz a pöffeszkedés komplex tevékenység és rá kell készülni.

A pöffeszkedést csak étkezés vagy más élvezetgazdag tevékenységért (szépasszonyok ölelgetése, pálinkázás, kürtőskalács-eszegetés, kártya) lehet megszakítani.

És mi, kérem szépen, pöffeszkedtünk. Süttettük a hasunkat, lóbáltuk a lábunkat, csúszdáztunk a strandon és ültünk a pezsgőfürdőben. Ettünk-ittunk, olvastunk, masszíroztattunk.

Fentről egy angyal vigyázott ránk, és nagyon, de nagyon boldogok voltunk.