bejegyzés: szombaton lesz a polgári esküvőnk, és egy picit izgulok. Nagyon. Na jó...NAGYON!!!            
    Természetesen a káposztaleves/rizsleves/szétválasztós/Norbis/Alexandrás projekt kudarcba fulladt, még mindig nem szoliztam és úgy festek, mint Casper, a kopogószellem, a hajamban a fodrász által órákig készített vöröses csíkocskák nyomai sincsenek...Még nincs cipőm, Neki inge, nyakkendője... szóval nem bújtunk ki a bőrünkből: minden az utolsó pillanatra marad.

    Mindez azonban nem számít.

    A gondolataim, a lelkem már ünneplőben, valahogy kevésbé ér el most a világ. Készülődöm az új szerepre. És megváltozik a nevem. Hozzá fogok tartozni.
    Apró gyöngyvirág csokrom lesz - a nagy bevonulás, a tillárom-haj lakadáré és a hószörny ruha váratnak magukra júliusig.
    Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, mielőtt belépünk együtt a közös életbe (ahogy elnéztem a polgármesteri hivatal dísztermének ajtaját, valószínűleg annyit, hogy "menj már arrébb, Nyuszkó, nem férek el").
    Hogy az eredeti témához kapcsolódjak, a sminkem zöld lesz. Éjszaka álmodtam meg: csodaszép, egyszerű, aprólékosan árnyékolt sminket álmodtam magamnak. Tündérzöldet, frisset, üdét, tavasziasat, kíváncsi-bájosat. Millió menyasszonyt szépítettem meg, ott voltam életük egyik legmeghatározóbb pillanatában. Jobb híján hozzám fordultak az örömanyák tanácsért: legyen kalap? ne legyen? mi legyen? És most itt vagyok én. Izgulok.

    Már csak "négyetkellaludni".