A következő jelenet úgy fél éve zajlott le. Én (istenkirálynődívaként, talpig csiniben, haj, smink és már egy-két évvel 25 fölött) állok a parkolóautomatánál. Mellém egy 30 év körüli, roppant elegáns pasas lép, öltöny, nyakkendő, szép ing, és széles vigyorral és azt mondja: "Helószia, föltudszváltani egyötszázast?"
Nem tudom miért, pedig nem hittem volna soha, hogy így lesz, de az agyam egy pontján egyetlen mondat villogott a kristálytisztán, neonpinkben: "Helószia, mikorőriztünk együttlibát?”
Protokollos előképzettségemtől függetlenül szerintem nemigen vagyok az a „karót nyeltem” típus, de azt vettem észre, minél idősebb leszek ( bár még vagy 10 évig úgyis 25-öt fogok mondani, de pssszzzt!), annál jobban zavar ez a nagy tegeződés. Nőből vagyok. Majd én eldöntöm, akarok-e tegeződni, hogy mikor akarok tegeződni és hogy kivel akarok tegeződni. Csodálatos lehetősége ez a magyar nyelvnek, ami például az angolban nincs meg.
Mindig az idősebb ajánlja fel a fiatalabbnak, a nő a férfinak és a főnök a beosztottnak. És működik. Gyönyörűen.
A tegezés –ugye- egy bizalmi állapot, azt jelenti, hogy valakit beengedtem a belső körbe (ááááá, most az Apádra ütök című film ugrott be, zseniális, ha nem láttad, nézd meg), felruházom azzal a joggal, hogy bizalmasan szóljon hozzám. Éljünk vele, Lányok. Figyeljétek meg: ha először magázzátok a pasast, égni fog a vágytól, hogy tegeződjetek. Sokkal jobban fog figyelni arra, amit mond, talán még ki is húzza magát. Te is sokkal csinosabban fogsz tipegni, átérzed az ízét annak, hogy NŐ vagy.
Baráti társaságban természetesen más, ott elfogadott az egyből tegeződés, ezt úgy lehet ügyesen megoldani, hogy nőként kezet nyújtasz annak, akivel épp megismerkedsz (mondjuk a pasid egyik haverja) és a következőt mondod: Szia, Róka Jolán (xy) vagyok, és mosolyogsz egy kedveset. Aztán a kor bevett szokása szerint adsz 2 puszit neki. Sajna ez így van, nincs mit tenni, én nem annyira szeretem, de…(A „ki nyújt kezet kinek a bemutatkozásnál” népi játékról még majd fogok egy szép kis posztot írni.)
