Tisztítunk, tonizálunk, hidratálunk. Mint a kisangyalok. Papíron. Elméletben. Csináljuk mi, igazából nem nagyon értjük, de -ugye- mondja a reklám, írják az újságok, baj nem lehet belőle.
Tudományoskodjunk? Legyen. Minden kozmetikumnak van egy kémhatása. Ennek a kémhatásnak a mérőszáma a pH. Ha ez az érték 7-nél kisebb, akkor savas, ha 7-nél nagyobb, akkor lúgos pH-ról beszélünk. (Igen, befejeztem az észosztást, az oxónium-ionokról már nem beszélek.) A bőrünk pH-ja enyhén savas (5.5). Mindent tudunk, jöhet a lényeg.
Tisztítunk. Minden, ami lúgos, az tisztít, felpuhít, ergo minden lemosó lúgos kémhatású lesz. Ezzel jól letisztítjuk az arcunkat. Lehet krém, zselé, hab, tej, olaj, szappan...kinek-kinek a bőrtípusa szerint (azért erről még beszélünk majd).
Ezzel a mutatvánnyal megtisztítjuk ugyan a bőrünket, de ragyogóan hazavágjuk a pH-ját. Felmerül a kérés, hogy akkor miért bolygatjuk meg? Kötelező ez? Nem. Természetesen nem kötelező. Maradhat piszkos is az arcunk.
Tonizálunk. A tonik lesz az, ami helyreállítja a bőrünk természetes savköpenyét - ez azért fontos, mert ezt az enyhén savas közeget (pH5.5) a bacik nagyon nem kedvelik. Minden, ami savas, az összehúz, frissít, fertőtlenít - így lesz kerek egész a történet. Tiszta, üde és tonizált lesz az arcunk. Amire ügyeljünk, hogy kíméletes tonikot válasszunk (én nem nagyon szeretem az erősen alkoholos tonikokat).
Összefoglalás (kettőspontaláhúzkijegyzetel): Azt gondolom, hogy most hogy így belekontárkodtunk a pH-ba, már értjük, hogy a savas tonikunk miért nem fogja megtisztítani a bőrünket igazán és hogy miért fontos, hogy a lemosónk után tonizáljunk.
A hidratálás nagyobb falat. Hagyjuk legközelebbre.
