A Piazza Mattei egy édes kis tér Rómában. Az édes kis terekkel azonban az a baj, hogy az ember alig találja meg őket. Egy hasonlóan Róma-rajongó barátnőm mesélt erről a szökőkútról, hogy ezt mindenképp meg kell néznem, bla-bla-bla...de mire a tűző napon megtaláltam ezt a kis teret, addigra már úgy éreztem, nem érdekel semmilyen teknős és semmilyen béka, csak egy limonádét szeretnék és levenni a cipőmet. Persze nem feltétlen ebben a sorrendben. Aztán megtaláltuk. Megérte.
Egy időutazás, az már biztos. Magát a piazzát hihetetlen régi házak ölelik körbe, mind az 1500-as évek elején épült és mindegyik palazzo a roppant tehetős Mattei család tulajdonában állt.
A legenda szerint Muzio Mattei egyszer odapenderült az ablaka elé és ahogy kinézett a térre egy győnyőrű lányra lett figyelmes. Kiderült, hogy a lány egy kereskedő lánya, nosza, magához is rendelte a kereskedőt (itt én már érzek némi népmesei fonalat), kedélyesen elbeszélgetett vele, majd odavezette az ablakhoz, és elmondta, hogy pár napja meglátott egy tüneményt, aki olybá tűnt neki a forró nyári napon, mint egy hűsítő vízsugár a perzselő mittudoménmiben (mint tudjuk, az olaszoknak különleges érzékük van az efféle csűréshez-csavaráshoz). Egy szó, mint száz, kell neki a lánya. Az öreg kereskedő hímezett-hámozott, majd másnap reggel, mikor kinézett az ablakon, meglátta ezt a szökőkutat, amit Muzio Mattei egyetlen éjszaka építtetett (hö!) szerelme jeléül.
Természetesen ez nem igaz, 1581-ben kezdték el építtetni Giacomo della Porta tervei alapján, és azért erre a térre, mert a Mattei család vállalta a karbantartását. (Azért ez sem annyira prózai, bár kétségtelenül az első változat a megnyerőbb.)
A négy apró teknősbékát 1658-ban építették a kúthoz Gian Lorenzo Bernini tervei alapján...és hát mit ne mondjak, bűbáj, ahogy a nyári napsütésben kapaszkodnak a régi kőtálba.
