Minden, ami...

2009-es őszi sminkkollekciója nagyon az én ízlésem.

Tetszenek a színek, tetszik a sötét szem - pasztell száj összeállítás (a KissKiss rúzsból most a 261-es Rosy Nude árnyalatot keresd). Imádom magát a koncepciót: az egészet mintha egy orosz nagyhercegnő rendelte volna - a 4 ombres limitált kiadása is a Tsarina nevet viseli. Így a poszt-komcsi országok szülötteinek elég nehéz ezt befogadni (leginkább a sz@r szó jut eszembe, ahogy így olvasom), úgyhogy inkább Cárkisasszonynak írnám...

Nu, sto hócses még, gyévuska? Van még 2 szemszín (szürke, taupe) - 2 szájszín (pink, padlizsán) palettácskánk is (Volga Princess), ez sem egy rossz darab... 

A gazdag kavalkád számomra legérdekesebb része azonban az alábbi kis nyünyő:

Russian Doll radiant Blush névre hallgat, és egy szempillantás alatt selyemfényű orcákat lehet vele varázsolni. Nagyon különleges a textúrája: nem zselé és nem is krém, valahol a kettő között (talán nem meglepő, ha krémzselének hívom...), és ezzel a különlegesen selymes anyaggal csodaporcelánosos-matrjoskababás hatást lehet elérni...

Természetesen ez is úgy működik, mint bármely krémes/fényes pír: csak a tökéletes bőrön mutat - sajnos.

Ha problémás az arccsontnál a bőröd, akkor maradj a mattnál, azzal sokkal szebb lesz, ha viszont a pórusaid zöld zászlót lengetnek, akkor hajrá! egy könnyed alapozás után már ragyoghatsz is!

Olyan gyönyörű ez a kollekció, és úgy lázba hozott, hogy ennek örömére bugyborékolt egyet a hasamban a kisfiam.

... azért remélem, hogy csak az én adrenalin-fröccsömre reagált, és nem a rúzsra indult be ennyire...

erre a hétre az időpontok. Van egy olyan sanda megérzésem, hogy a vendégeim többsége addig és húzta-halasztotta a kezelést, hogy már az új helyre jöhessen:D

Sebaj, Csajok, marad mogyorós cappuccino a jövő hétre is... és nagy szeretettel várlak Benneteket!

Most pedig megyek, segítek Medvének ágyat szerelni, tükröt bemérni, és csak hogy tudjátok, a gyönyörű, csillogó padló Medve keze munkája. Hatalmas Medvemancsok mostak fel minden négyzetcentimétert, szorgosan, dolgosan...

azaz vágd gallyra a menyasszonyi ruhát. Honnan máshonnan a trend, mint Ámerikából, és hogy miről szól?

Arról, hogy a menyasszony rituálisan, a lehető leghülyébb helyszíneken és környezetben teszi tönkre a ruháját.

Mondanivaló? Már sohatöbbetnemse fog kelleni, mert a frigy örökre szól...

Miért jó? Mert a szokásos kitekintünk-a-fa-mögül képekhez képest valami újdonságot hoz. Erdőn-mezőn bóklászós, farmon állatokat etetős, térdig sárban dagonyázós vagy épp lángszóróval felgyújtós képek? Csúszdázós vagy épp villamosozós?

Bármit lehet. Akinek van kedve és türelme-ideje-fantáziája, az vágjon bele - még jobb, ha egy friss feleségekből álló kis csapat szövetkezik, hogy a Nagy Nap után kiengedje a gőzt.

Ez történt most is, és a sorozatot úgy nézzétek, hogy ez az anyag egyike az elsőknek kis Hazánkban... Egy csapat bátor fiatal feleség (ex-menyasszony), egy kis pezsgő, egy lelkes stáb, pár vasvilla, egy kis tehéntrágya, traktor, szénakazal, benzinkút, és egy elszánt rögbicsapat... Mutassak képeket?:)

Itt nagyon de nagyon dolgozom épp - ha jól emlékszem, talán 13 lány (mit lány? asszony) volt, még az volt a szerencse, hogy nem egyedül voltam sminkes.

Hála az égnek gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtünk, úgyhogy a szervezők elszánt, beteg ötleteinek még az idő sem tudott megálljt parancsolni...

Haj és öltöztetés, gombok, szalagok, pántok, komolyan mondom, úgy éreztem magam, mint a Büszkeség és Balítélet báljelenete előtt... mindenki segít mindenkinek, ha valaki öltöztetett már menyasszonyt, az pontosan tudja, mekkora strapa az egész, és mindezt tizenhárommal megszorozni...

Közben mikkamakka, pogácsa, szendvicske és mint egy zsák bolha csicseregtek a lányok...

tápptárárátátátáááááááááááááááááááááá, szóljanak a hasonák, peregjen a dob,

JÖVŐ CSÜTÖRTÖKTŐL, AZAZ MÁHOZ EGY HÉTRE LEHET JÖNNI HOZZÁM AZ ÚJ HELYRE.

Minden marad a régiben, a rendszer nem változik, nekem is csak a hasam lett nagyobb...

azért elfáradtam ebben a nagy pakolásban már... Úgy néz ki, megtaláltuk álmaink lakását is, most azt is bonyolítjuk, és egy hatalmas, giga-mega munka is van a láthatáron.

Természetesen az ilyen felkérések mindig a legjobb(rosszabb)kor jönnek. Gyün a gyerek, költözünk innen-oda, onnan-ide, ide-oda-amoda és keresztül is. No meg a vizsgálatok, az aggódnivalók, a feleségesdi... és mégis nagyon szeretném.

Egészségmegőrzés és wellness többezer négyzetméteren. Szívügyem lenne. 

Rengeteg tépelődés után (jaj, mi lesz a gyerekkel, jaj, mit szól a család, jaj, hogy fogom összeegyeztetni, jaj, mi van, ha...) úgy döntöttem, hogy nincs semmi. A férjem támogat, a szüleim támogatnak, a védőnő áment mondott. Belevágok. 

Talán bátor vagyok, talán botor. De menni fog.

Úgyhogy most punnyadok, blogot írok, nézem, hogy hogy főz Szulák Andi (jól) és hallgatom, hogy a CriticalMass hogy őrjöng a körúton.

Álmodozom. Honlapokat böngészek. Erőt gyűjtök. Teát iszom. 

Csak úgy vagyok.

és nyitok! Most valahogy azt érzem, sosem lesz rend, nem lesz semmi a helyén és lassan már a fejemet sem találom, de megoldom, megoldom, megoldom.

Pakolok és rendezkedek, közben mézes-citromos grapefruit (gréppfurt- így is láttam már a zölCSégesnél) iszom és azon gondolkodom, hogy eljutok-e még ebben az évezredben hajat mosni, vagy már sosem.

rázártam a kulcsot az előző munkahelyemre. Három évet zártam le. Nem volt egyszerű... kicsit meg is könnyeztem, sok emlék köt oda, rengeteg fotózásra készültünk ott, csodás embereket ismertem meg.

Ők - úgy érzem- jönnek velem tovább. 

Kicsit izgulok, de nagyon készülök az új nyitásra, a megújulásra. 

Medve biztos nem olvassa a blogomat - sosem szokta, így nyugodtan leírhatom: nélküle nem menne. Mosolyogva, biztatva drukkol nekem, amikor már ott tartok, hogy feladom az egészet és elzarándokolok Gabonba. Pakol, cipel, szerel és szeret, miközben pontosan tudom, hogy teljesen ki van merülve.

Annyira csordultig van a szívem hálával, hogy csak egy halk köszönömre futotta tőlem - képtelen voltam mást is mondani.

Este 11-kor néztem a liftben a kis arcát, a fáradtságtól lila táskákat a szeme alatt, hallottam, ahogy felsóhajt a szekrény súlya alatt. Mindent egyedül csinál, hisz én most nem emelhetek, nem pakolhatok, nem cipelhetek.  Nem, nem panaszkodott. Tegnap este sem. Mosolygott, és azt mondta, hogy minden rendben lesz, és kész lesz minden hamarosan, ne aggódjak, mindent megoldunk.

Néztem a fáradt-vidám szemét, és arra gondoltam, hogy nélküle sehol sem lennék. Mindent megadott, amit valaha szerettem volna: ott áltam biztonságban, szeretetben, szerelemben (igen, ez az a szerelem, ami miatt néha ki tudnám kaparni a szemét), immár leendő édesanyaként. Szabadságban, tiszteletben és új lehetőségek kapujában. És ő adta a kapuhoz a kulcsot...

Csak egy dologot tudtam még hozzátenni.

Köszönöm. Köszönök... mindent.

a szemgolyóm a sok lakástól és háztól amit megháztűznéztem az interneten.

Óóóó, értem én már a csíziót, tudok olvasni a sorok között...

Csendes, nyugodt környék:

• kurvára nincs még egy éjjel-nappali se a környéken
• aszfaltos út nyista
• pöcegödör van

Dinamikusan fejlődő részen:

• most pucolják ki, bontják el a putrikat
• új benzinkút épül
• semmi nincs, de legalább munkagépektől zajos

Lehetőségekben gazdag:

• bontasd el a fenébe, építs egy újat
• 86 fal átalakításával egész élhető otthon lesz belőle
• ha rád nem dől a fal

Rusztikus:

• lásd: lehetőségekben gazdag, csak még régi sz@r is, és vályog
• nem büdös, ha nem szagolod...

Jó közlekedéssel:

• konkrétan a kert végéban van a vasút
• ház előtt építik a négyes metrót
• villamosmegálló van a kapu előtt

Feladooooooooom. Sátorozni fogunk. Majd téliesítjük a sátrat egy bundazsákkal.

tegnap kijutottam a borfesziválra. Pénteken egy elháríthatatlan akadály miatt (egy kiló savanyú káposzta, ketchup, fél liter epres joghurt) nem jutottam ki, de tegnap bepótoltam.

Összesen másfél deci bort ihattam, ezt kellett beosztanom, és bár ötfelé csepegtettem azt a másfél decit, jobban is beoszthattam volna: a tegnapi nap két favoritja Balla Géza 2008-as rozéja és a kincsként kóstolt 2007-es Kopár Cuvée Gerééktől. A gyerek gyakorlatilag bukfencezett bennem a gyönyörtől.

Ettem csülkös bablevest, túrós rétest, és egy csomó hasznos infora tettem szert: kedves bűntársamtól megtudtam, hogy egy citera tetejét hirtelen grillrácsnak is lehet nézni, és arra is fény derült, hogy a Zala Táncegyüttes férfi szólistái ufók.

Ember így nem táncol, ahogy ők. Leírhatatlan produkció volt, nem győztünk tapsolni, egész egyszerűen hihetetlen volt, amit műveltek...

Szerettem ott lenni.

több szálon is folytatódik a bor-wellness. Érdemes volt anyit dolgozni vele tavaly: azóta is működik, hamarosan újabb képviselet lesz vidéken és Budapesten is lesz egy kis központ. Drukkoljatok, nagyon szeretném, ha sikerülne!

(És el tudjátok képzelni, hogy mennyire, ha már felkiáltójelet teszek egy óhajtó mondat végére... óhajtó mondatot utoljára ált. isk. 3. osztályában használtam, és az így hangott: "Bárcsak sütne a nap!")

 őszi-téli színkollekciója. "The Power of Elegance" névre hallgat, és igen, tényleg nagyon elegáns. Szép őszi árnyalatok, kedvező(bb) árfekvés, úgyhogy hajrá.

A vízálló szájkontúrceruza (Sensual Teak), a hozzá illő csillogó szájfény (Brilliant Teak) különösen tetszett... érdemes úgy is kipróbálni, hogy a szájkontúrral színezed az egész szádat, és arra húzod rá a fényt.

Hét új szemhéjszínnel rukkoltak elő, ebből 2 gyöngyházas, selymes (Pearly Green Jewel és Pearly Cornflower Blue), 5 pedig színjátszósos (Purple Pink, Sweet Pink, Iced Pink, Frozen Amethyst, Iced Winter Rose).

A színek közül számomra a zöld a legizgalmasabb, gyönyörűen illik a lilákhoz és a rózsaszínekhez is, továbbá szuperül lehet szürkével kombinálni. Szépke, nem?

"Alapvetően fiús lány vagyok, szeretem a sportos, kényelmes ruhákat és
reggelente  inkább  tovább  alszom,  mint, hogy felkeljek szépítkezni.
Emellett  kifejezetten utálom ha fényképeznek, szóval ez a nap kihívás
volt.  Ahogy  alakult a sminkem kezdtem nőnek érezni magam, a hangulat
pedig  olyan  jó  volt, hogy a fotózás miatt sem izgultam már annyira.
Ezúton is minden tiszteletem azoké a nőké, akik minden nap sminkelésre
adják  a  fejüket,  nem  különben  azoké, akik hivatásból állnak egész
napokat  kamera  előtt  kényelmetlenebbnél  kényelmetlenebb  pózokban,
mosolyogva. Mindkettő kemény munka."

A fotózás apropója a közelgő esküvő volt, ha valakinek nem lenne elég egyértelmű, az első kép a modell esküvői portréja. Igazi rock 'n' roll menyasszony: a kis tütü alatt bakancsot viselt. Ez állt közel hozzá, ilyet szeretett volna, mi pedig elismeréssel adóztunk annak, hogy vállata az egyéniségét, stílusát. Pár nap múlva indultak a tengerparti esküvő-nászút helyszínére, és ugyanebben a tütüs megoldásban, mezítláb, a tengerparton keltek egybe. Ezúton is tiszta szívből gratulálunk:)

Remek hangulatú fotózás volt és meg kell hogy mondjam: nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Mosolygós volt, kedves, nyitott, a végeredmény pedig magáért beszél. Szerintem.

kis fotózáson voltam tegnap! Képek hamarosan - remélem. Addig mutiba egy olyan kép, ami egy fotózás legvégén készült - fáradt volt már a fotós is, a modell is... aaz eredmény mégis elég pihent lett:)

így megírom: kisbabás-gyerekvárós-terhesparás és kék/rózsaszín gondolataimat egy másik blogba írom. Azért van ekkora kuss a téma körül. Egyébként minden oké velünk, köszi:)

(Kérdés, hogy egy fél tepsi zserbó egy huzatra betolását mennyire lehet minden oké-nak titulálni...)

is utálom annyira, hogy ősz van. És ha ezeket megnézitek, Ti sem fogjátok. Íme a Chanel Venice névre hallgató új őszi kollekciója (illetve annak két darabja), melyet - így név alapján - mi más is ihlethetett volna, mint a csodálatos Velence.

S lőn.

Csodálatos és meglehetősen változatos színvilággal dolgoztak, szóval lesz miből válogatnunk.

A duó szemhéjpúderben (Acqua Alta) és a négyes palettában (Murano) is megjelennek kanálisok szürkés-kékes árnyalatai (már beszéltük, hogy a szürke "must have" lesz ezen az őszön).

A muranoi üvegcsék jellegzetes, visszafogott pasztellzöld - pasztellrózsaszín duója egészíti ki a négyes szemhéjport, és bár a képen nem látszik, de a zöld gyönyörűen irizál.

A Canal Grande palotáinak régi, egészen barokkos bordói, tompa aranyai, a nehézselyem függönnyök ekrüi és a régi házak mára púderrózsaszínre kopott falai... ezek a színek jellemzőek a rúzsokra, az arcpírra és igen, igen, ott az a lilásbordó körömlakk. Az az igazi, végzet asszonya-velencei kurtizán lilásbordó... 

Gondola lett a neve.

Hát nem csodálatos?

... egyik honi celebritásunk(!) ma reggel az egyik "Ébredj fel, vidám színű stúdióban arénázunk" műsorban kifejtette, hogy ő bizony minden hétre megtarvezi a menüt magának és kedvesének. Sokoldalúan állítja össze, legyen benne hús, hal, zöldség, főzelék, leves, majd miután az alap ételsort kitalálta, részletesen kifaggatja a szerelmét, hogy hogyan és milyen fűszerezéssel szeretné az adott kajcsit.

Mindezt (már amit lehet) előre megfőzi.

Természetesen rugalmasan veszi a kérdést, ha menet közben meggondolná magát a párja, és mondjuk a szerdai sült oldalas helyett valami könnyedebbre vágyna, akkor megfőzi neki, hisz senkit nem lehet kényszeríteni, hogy olyat egyen, amit nem szeretne...

Nos, DE.

Őszintén, nálatok van ekkora demokrácia? Meg ekkora tervezgetés? Úgy értem, ja, a heti bevásárlásnál azért körvonalazódik, hogy a közeljövőben mit fogunk enni, mert a folpack fóliából nem lehet tepsis burgonyát csinálni, de hogy színre, összetételre, tápértékre és textúrára való tekintettel megtervezzem a menüt... egy hétre előre... mikor azt sem tudom, hogy 5 perc múlva mitől hányok...

Sz@r feleség vagyok, na. Azért ha én nekiállok főzni, akkor örülnék, ha értékelné, hogy ott tündérkedek a konyhában, és a hajamat tépném, ha utólag nekiállna variálni az én kis drágám.

Nem tervezgetem a kaját, hanem főzök abból, ami otthon van és -bár többször hittem, hogy bekövetkezik ez a nap- még mindig kifinomultabb ételsort tudtam elővarázsolni a kamrából és a hűtőből, mint a pillanatragasztós-neogranormonos mustár.

Már ha főzök.

Mikor megkértem, hogy írjon nekünk pár sort, nagy hirtelenjében ennyit írt:

... hogy nagy élmény volt a fotózás,bár az elején kicsit izgultam,de amikor rámkerült a smink már biztos voltam ,hogy jó lesz a végeredmény!
Nagyon bírtam,hogy maximalisták "kezébe" kerültem!
Ti tényleg nagyon profik vagytok!
Mégegyszer nagyon köszi a munkátokat!

Döntsük meg azt a régi tévhitet, hogy CSAK modellekről készülhet egy szép képsorozat. Az, hogy a magánemberek is elmennek egy fotográfushoz, nem újkeletű dolog: a régi idők csakádképeit, portréit talán még mindig megvannak. Valami időtlen elegancia van ezekben a képekben, és az érzés: megadtuk a módját.

Sok szeretettel várom régebbi civil vendégeimnek a jelentkezését, írjanak pár sort, milyen volt a fotózás, hogy érezték magukat, és persze válasszák ki a kedvenc képeket.

az új Stúdióban. Már válogatom a lámpákat és lemértük a pult hosszát, azon töröm a fejem, hogy milyen színű legyen a fal és hogy hova kerüljenek a tükrök.

Ha nem is kényelmes tempóban, hanem egy hirtelen kényszerhelyzet miatt, de elkezdődött a szervezkedés. Az történt ugyanis, hogy eladják a helyet, ahol eddig dolgoztam, és erről sajnos minket bérlőket elfelejtettek időben értesíteni. Egy masszív anyázás, egy hatalmas bőgés (mégiscsak 3 év volt) és egy virtuális alkoholba fulladás után (azért tortát ettem dögivel - ha már alkoholt nem nyomhatok) felébredt bennem a tettrekész élmunkás, és úgy döntöttem, hogy "Senki se állítja Bébit a sarokba". Felveszem a kesztyűt és beledudáltatok mindenkit.

Minden rosszban van valami jó. De tényleg. Ha valaki, akkor én aztán tartok a változásoktól: szeretem a megszokott kis közegemet, igénylem a biztos hátteret, sőt, még a kedvenc útvonalaimról se mondok le szívesen. Évek óta ugyanazt a sampont használom és nem tervezek férjcserét sem. Márkahű vagyok: éljen a Lenor, a nógrádi ropi,  a Chanel, M&S, a Haribo, a Burberry és a Horváth Rozi fűszerek. Belepusztulok, ha váltani kell.

Most valahogy mégsem félek. Magam sem értem, miért. Inkább várom.

Összesűrűsödtek megint a munkáim, de sebaj, még bírom, sőt... 

tartozom egy magyarázattal azoknak, akik újra és újra megkérdezik, hogy miért nem írok a "hogyan nyaraltunk" blogba. Talán már akkor sem volt fontos. 

A fontos az volt, hogy nem túl hideg/meleg/sós/vizes-e a víz, hogy át van-e sütve rendesen az étel és hogy kibírom-e a parton a sült polip szagát anélkül, hogy belehánynék a mellettem békésen vödröző-lapátozó kisfiú strandkészletébe. Iszom-e eleget, éri-e nap a hasamat és legfőképpen, hogy mikor fogok tudni úgy egy jóízűt enni, hogy nem gondolom meg hatszor a rendelésemet, és nem piszkálom unottan és undorral azt az ételt, amiért fele királyságomat adtam volna 5 perccel azelőtt.

A család már természetesen tudta, hogy mi a helyzet, a barátok és az ismerősök meg szerencsére nem voltak ott, mikor kéjes mosollyal nyomkodtam szét az epres milkán a paradicsomot és haraptam a lecsóhoz a barackot. Medvi borzongott, én pedig olyan szinten kattantam rá egy-egy ételre, hogy egy nap a 15-ös busz megállójában azon töprengtem, hogy ha jönne most egy idős, galambszürke hajú néni bottal és hálós szatyorral, nagyisüti szaga lenne, tengernyi jóság sugározna a szeméből ÉS lenne nála borsófőzelék ÉS nem adná AZONNAL nekem,

1. akkor valószínűleg kijelenteném, hogy einstand, mint a Pál utcai fiúkban az üveggolyós sztorinál

ÉS HA MÉG MINDIG ELLENÁLL

2. akkor addig verem, míg ki nem szabadítom fogságából a borsófőzit.

Mire hazaértem és megfőztem, már "fujj-kaka-nemkelleznekem" volt.

Az első három (kritikus, és senkinek-nem-szabad-elárulni) hónap a külvilág számára csendben, mondhatni egészen észrevétlenül telt. Egyrészt amúgy sem vagyok 50 kiló, és minden ismerősöm van olyan diszkrét, hogy a ruhám alatti dudort a jól sikerül nyaralásnak tudták be. Láttam, hogy egyikük-másikuk rákéredezett volna, hogy "Figyi, nem vagy terhes?", de inkább csak annyit kérdeztek, hogy "Mizu?", és mivel én kitartóan annyit mondtam, hogy "Semmi", továbbá nem hánytam senki vállára, így láttam a megkönnyebbülést, hogy ("B@sszus, de jó, hogy nem kérdeztem meg, vér ciki lett volna, pedig csak meghízott").

Pedig nem. Nem volt eseménytelen az első három hónap

a., (hányingerem van - akkor hányd tele a vécét, a kollégiumban nekem segített másnaposan - de nem másnapos vagyok, wazze, hanem kisbabát várok, és az émelygés egy nagy hányástól nem múlik el - ja! értem!)

b., és mi lesz, ha három füle lesz? zeneszerző, és ha utálni fogja, hogy mi vagyunk a szülei? nem lesz választása. és ha?......

c., miért sírsz, Nyuszkó? mert ez a hobbim.

ésatöbbi

Nem is nagyon szerettem volna elmondani senkinek, be akartuk tartani a babonás "első 3 hónapig kuss" szabályt. Próbálgattuk magunkat a Medvével, együtt örültünk, meg bőgtünk, aggódtunk és volt tele a tökünk az egész 70-szer járok egy csöppnyi pisit kipréselni/éjszaka mutatványból, de (és ez egy nagy DE): mindent felülírt, mikor a pici szívét először hallottuk dobogni, és mikor most hétfőn a három hónapos vizsgálaton mindent rendben találtak.

Le is kopogom gyorsan.

És megyek barackot enni. Ezúttal nem szalonnával.

készülni az őszre. Lassan. Nagyon lassan. Előbb vár még néhány fotózás, egy balatoni hétvége, egy borkóstoló, a Mesterségek Ünnepe (ahol mindig veszek egy mézcsurgatót, de hogy minek??), egy PAKTA (életem első paktája), de aztán lassan-lassan beköszönt az ősz.

Ahelyett, hogy sírnék és csapkodnám a térdem pusztító fájdalmamban (mer' olyan vagyok ám), hogy beköszönt az ősz, inkább pozitív gondolatokkal vértezem fel magam, és az egyik ilyen "van fény az alagút végén" gondolatom a Dior őszi smink-sztártermékéhez köthető.

Csábosan füstös, nagyon nőies, tompa színek. A '30-as évek eleganciáját ígérik - el is hiszem nekik.

Olyan régóta készültem erre a bejegyzésre, és bizony becsületesen végigjártam a környéken a DM, a Rossmann és a Schlecker üzleteket (utóbbi egy kalap sz@r szerintem), és górcső alá vettem a szempillaspirálokat. Ezúttal 2000 Ft volt a határ.

A teljesség igénye nélkül, de roppant lelkesen...

Maybelline - Colossal Volum'Express (láttam már 1499-ért is, de van, ahol 1999 Ft. Hjah, a szabad árképzés.)

Óriási a keféje. Gigamega. Komolyan mondom, majdnem akkora, mint a Diorshow, úgyhogy igazán azoknak jó, akiknek van hely a festésre (értsd úgy, hogy felejsd el, ha fedett szemhéjad van, akkor tuti összekened a szemhéjad is és masszívan anyázni fogsz a nagy kefére). Van vízálló is meg nem vízálló is, és ha hosszú, de nem annyir dús a szempillád, akkor érdemes kipróbálni - a keféje alapján csodákra (lehet) képes.

Manhattan Long&Swing (1499.-)

Nagyon tetszett a keféje. Íves, így szuperül göndörít(het, ha nem túl makacs a szempillád. Ha nagyon makacsul egyenes, akkor nincs az a szempillagöndörítős spirál, ami megoldja. Arra extra trükk van, majd azt egy másik bejegyzésben megosztom). Viszonylag sűrű, így dúsít is.

Édes kis duci csomagolása van és az ára is baráti.

A Manhattan First Flirt-je (1099.-) viszont nem tetszett. Lótuszkivonatos (mi a frásznak lótuszkivonat egy spirálba??) és nagyon büdös. Komolyan mondom, nekem olyan büdös, hogy lekonyulna tőle a szempillám. Vagy benarancsbőrösödne a szemgolyóm.

A Manhattantől a Volcanot akartam még megnézni, de a lótusz-faktuszon úgy felzaklattam magam (igen, nincs jobb dolgom), hogy megsértődtem és nem néztem meg.

Miss Sportynál is találtam "gyöngyszemet" - Studio Lash (sima vagy Black Diamonds), nagyon tetszett a keféje, de aztán megfogtam, mert gyanús volt, hogy sercegett, mikor kihúztam a tubusból, és nem volt teszter (úgy, hogy ne lássa a biztonsági őr, mert ilyen szemét vagyok, mert nem állt szándékomban megvásárolni, és pfujj, hogy vannak ilyen emberek) és karcolta a kezemet a kefe, wazze. Értem én, hogy jó volt a Sün Balázsról szóló mese, de ennek a spirálnak olyan a keféje, hogy barázdákat vésne a szemembe. Ha énekled közben, hogy szántababám meg sehjaj, akkor talán népies, de...

A Fabulous lashes viszont nagyon tetszett. Tetszett a kefe, nem volt furi szaga, sűrű volt a festék benne. Csak nagyon gázul néz ki. Komolyan mondom, elbeszélgetnék annak az embernek a pszichológusával, aki erre a bilikék-barbierózsaszín csomagolásra rábólintott.

Folyt. köv. hamarosan.

már rég visszatérve, a nyaralás fáradalmainak kiheverésén is túr, ahol a kurta farkú malac túr... Ismét belevetettem magam a munkába. Kell is, lehet is, pezsgek is ezerrel: jár az agyam egyfolytában és újabbnál újabb dolgokkal készülök.

Nincs megállás.

És mire beköszönt az ősz (a maga vadiúj, izgalmas trendszíneivel), mi már várni fogjuk.