... és képzeld, megvan minden egyes alkatrésze, és mindegyik MŰKÖDIK! - újságolta Medve hihetetlen csillog
ással a szemében, mikor hazajött a munkahelyi babanézőből.
Picike fülek, aprócska lábak és még annál is kisebb ásítás, 3-4 kilós csomag, és az én Uram megtanulta helyesen ringatni -ahogy a ringatás 1.0 programot bemutatta (fantázianeve rumbacsörgő), csodálom, hogy a gyerek agyrázkódás nélkül megúszta. De már fejlődtünk, kérem szépen, tanultunk: a konszolidált 1.5 változat fut, már csak hullámvasút-érzés lehet szegénykének, de ekkora Medvemancsokkal nem is lehet másképp.
Én még nem vagyok anyuka, de már most beszippantott a spirál: aktuális döntések, leendő döntések, és a már meghozott döntések hatása, behatása, kihatása és áthatása az életünkre, életére ésatöbbi.
A házasság, a biobébi és a gerincbarát hordozók, a waldorf-óvoda vs. hagyományos és a napenergiával való feltöltődés, az egészséges-ételeket-főzni és a házias csokis keksz, a hagyjunk szabad folyást a dolgoknak elv...
Például:
- nem baj, ha 3 évesen még nem szobatiszta a gyerek és folyik a takony az orrából, illetve ork-hangon kommunikál mindenkivel - hisz csak a saját ütemében fejlődik, nem szabad siettetni
VS
- ne rendetlenkedj, ne beszélj hangosan a villamoson, ne rohangálj a játszótéren, mutasd meg Bözsi néninek az új pörgős szoknyádat, edd meg a spenótot akkor is, ha nem kéred.
Vagy
- A szuperanyuk szuperbio ételeket tesznek a gyerekek elé, lószőr fülbevalót viselnek és túristaszandálban járnak, bio hónaljukból bioszőr lóg, amit berasztásítanak és zöld-sárga-piros Bob Marley gyöngyöket fűznek bele. Apró babacipőket horgolnak és tartózkodnak a hajfestéstől a terhesség -9 +12 hónapjaiban.
VS
- A szuperanyuk összesen 5 kilót híznak a terhesség alatt, bőrük feszes marad és a fodrásztól mennek a szülőszobára. Gyönyörű, magassarkú, feltehetőleg arany tipegőkbe bújnak és abban lavíroznak ki a kocsiig, mikor hazaviszik a gyereket. Mindig mosolyognak, sosem fáradtak és nem látszik meg az arcbőrükön, hogy nem alszanak éjszakánként.
És egy újabb dilemma:
- Ó, engem tökéletesen boldoggá tesz az itthoni lét. Nem is értem, hogy dolgozhattam VALAHA, annyira messzinek és távolinak tűnik a dolog. SOHA nem akarok visszamenni a munkámba, nekem tökéletesen jó itthon, és mindenki aki másképp tesz, az nem törődik a gyerekével. Hisz az anyaság csodálatos, minden percét ki akarom élvezni és aki nem úgy él, mint én, az hülye.
VS
- Mindenki lusta, igénytelen és tehetségtelen, aki nem megy vissza a szülés után dolgozni. Én egyből visszamentem, igaz, a gyerek fél éves koráig csak napi 6 órában, de majd lesz ez megint 10. Vezető vagyok egy multinál és megszoktam ezt az életformát, nem tudnék 4 fal között ülni és otthon szöttyögni - a köcsögfestés nem nekem való. És egy gyerek is csak akkor boldog, ha az anyuka is az - márpedig nekem kell a munkám.
És még sorolhatnám. Mi van, ha egyik sem vagy? Mi van, ha mindegyik vagy? Mi van, ha soha többet nem kérhetünk mástól tanácsot, hisz hiába kérünk, a válasz úgyis csak az lesz, hogy ezt NEKED kell tudnod, Te érzed.
Talán ez a lényeg: hogy mindannyian magunk érezzük. Bárhogy is éljük az életünket, hatása van a MAKETTRE, mert függ tőlünk és a döntéseinktől, már akkor, mikor még meg sem született. Én azonban hiszem, hogy ha a szeretet vezet a döntéseinkben, abból nagy baj nem lehet. Oké, hogy szeretjük a gyerekünket és a családunkat, hisz tény, hogy miattuk, értük, velük, ők az első helyen stb.
DE! és ez nem egy határozott DE, talán inkább egy ÉS: szeretni kell saját magunkat is, az életünket, a gondolatainkat, a teremtő erőnket, ahogy családot tudunk létrehozni 2 ember életközösségéből, ahogy szerethető munkahyelet teremtünk a munkatársaink számára, ahogy ételt adunk az asztalra ( a vajas kenyér is ételnek számít!). Együtt kell tudni élni a döntéseinkkel és szeretnünk kell magunkat azért, mert akkor és ott azt és úgy döntöttük, ahogy... Mert végső soron saját magadnak kell megfelelned. Ez feloldhatatlan szabály, mondhatni kötelesség: ha magaddal nem vagy békében, borul a rendszer, sz@r lesz a palacsintában és porszem a gépezetben.
Egy dolog miatt viszont mindenképp le a kalappal: hogy a legjobbat akarod mindenkinek és végső soron (valld be!) mindig a szívedre hallgatsz. És ez így van jól.
