... egy ilyen mail fogadott tegnap reggel. Még el sem olvastam (az online antikvárium küldte), már tudtam, hogy nem érdekel. Utálom, hogy letegez, utálom, hogy fel akarja kelteni az érdeklődésem, de a legjobban mégiscsak azt utálom, hogy nem sikerült neki.
Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerette volna.
A mailhez kapcsolódó akció/játék/promóció valóban nem érdekel, de maga a kérdés egész tegnap délután a fejemben járt: és tényleg, TÉNYLEG, mennyire vagyok kalandvágyó?
Sosem szerettem unatkozni. Felmerül a kérdés, hogy ugyan ki szeret?, de most komolyan: én mindig tettem is azért, hogy ne unatkozzak.
Kalandos kis életem volt eddig is, és remélem, hogy akad még néhány kanyar az úton.
Kalandvágyó, kalandvágyó... az biztos, hogy az "induljunk el, vigyünk egy sátrat és majd valahol alszunk" lány nem én vagyok. Nem ennék kakaóporos kecskeszemgolyót és nem vonzanak az extrém sportok sem. Egyszer bándzsigzsámpingoltam a Szigeten, akkor se voltam józan, az élmény egy évig kísértett, persze a világért nem vallottam volna be.
Nem vágytam soha úgy kitűnni a tömegből, hogy 100% pvc fröccsöntött koponyákat aggatok a katonai táskámra, majd ráfogom, hogy alternatív vagyok (pedig ez a '90-es évek közepén nagy divat volt, ha emlékszel!), ugyanakkor a gimnáziumi éveim során két egymást követő hónapban biztos nem volt ugyanolyan hajszínem: megjártam a halvány rózsaszínt, a vörös minden árnyalatát (eeeeegen, ez is divat volt), a narancssárgát, a neonpinket...
A munkám nem igazán nevezhető szokványosnak én azonban már rég kialakítottam a saját stílusomat: szépet szeretek csinálni. Bátran kezelem a színeket, erre biztatom az összes tanítványomat, vendégemet, ismerősömet, viszont az a trend, hogy csúfítsuk el a modellt és fogjuk rá, hogy fashion koncepció, de nekem ez nem tetszik, nem szeretem.
Nem szeretem a meglepetéseket. A Thomas Sabo, Swarovski, könyv, szilikon sütőforma meglepiket nagyon, de az "itt állok a ház előtt, gondoltam meglátogatlak, ugye örülsz" és a "Nyuszkó, tudom, hogy 5 óra van, azért szólok még időben, hogy 7-körül felugrana az Izé meg az Izéné vacsorázni, dumálni" típusúaktól a hajam hullik. Murphy nem alszik, az ilyen meglepik mindig akkor aktuálisak, ha heveny fosógörcsöm/rakat pattanásom/ szortírozzuk a szalvétagyűjteményt hangulatom/ ma juszt sem szedem le a szárítót akcióm van.
Nem szeretem a bizonytalan összetételű krémeket, ha gyorsan kell dönteni, ha valami másként alakul, mint ahogy elterveztem... Úgyhogy a válasz nem. Kedves Ágnes nem kalandvágyó.
