és roppant lélekölő munka volt. Igazi gályarab-érzés, monoton, egyhangú és sivár az élet, apró örömforrások nélkül. Egy vizuális inkvizíció, tortúra, fujjabelemjönki. Tisztán emlékszem minden pillanatára ennek a borzalmas fotózásnak.
Kedves Lányok, szenvedjetek velem!:D
(utána sajnáltam kimosni az ecseteket)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
