az események... Zsong a fejem, ötletelek, ötletelünk, és ami a leginkább elképesztő: az ötletek meg is valósulnak.
Azt hiszem szerencsés vagyok: igen, vannak olyan emberek (nagyon kevesen, de vannak), akikkel tisztességesen, egymást inspirálva lehet együtt dolgozni. Tudod, ez az az érzés, amikor zubog a vér az ereidben, gyorsabban veszed a levegőt, egymás szavába vágva mondjátok-mondjátok, és szinte hangosan tapsikoltok az örömtől, hogy fél szavakból is érti a másik, hogy mi a pálya.
És hogy mindehhez még egy vödörnyi tejeskávé is társul - nos, az már maga a mennyország. (Az már nem annyira, hogy újabban a vérnyomásom 89/60... állítólag ez normális, nem kell megijedni. Ja. Normális, csak sz@r; olyan, mintha egész nap másnapos lennék. No sebaj.)
Egy szó, mint száz: tök izgalmas időszak áll előttem (jippijééé). Ha ennek az eufórikus állapotnak csak a felét érzi a gyerek, olyan boldogságszinttel jön majd a világra, hoy ha tamagocsi lenne, 90 évig nem kellene feltölteni.
