Rettenetesen csúnya az idő. Elég volt megírni a napvédős posztot és elment a nap, úgyhogy most a nyaralás többi lehetséges részleteit nem elemzem, mert még esetleg

• kiszárad a Földközi-tenger
• eltűnik a Balaton
• Rómát egy Tuniszi túristahad felszántja és beveti sóval (revans Karthagoért)
• legyalulják a hegyeket
• ésatöbbi.

Szóval kussolok. Csendesen mosom a végeláthatatlan ruhahalmot, amit hazahozott az Uram (na jó, azért az némi könnyítés, hogy nem a patakban nyomom habos lábbal, hanem Zanussi néni segít, így 3 nagyon durván megterhelő gombtekeréssel megúszom), karfiollevest főzök, ruhákat rendszerezek és készülök arra, hogy neki kéne ülni képeket szerkeszteni, de nincs kedvem.

Ha továbra is ennyire undorom lesz tőle, még az is lehet, hogy vasalni fogok vagy csempét súrolni.

Sej!

Igen, ilyen vidáman töltöm a munkás hétvége utáni első napot, ma van az első nap ugyanis, hogy nem dolgozom. Komolyan mondom, munka ide, munka oda, olyan jó kis hétvégém volt, hogy teljesen kipihent vagyok. Úgyhogy ruhát hajtogatok és Dzsingisz-kán életéről nézek valami filmet, majd jöhet az új körömlakk. Holy Pink Pagoda. Jippijéééé.