én igenis és akkor is és csakazértis szeretem Budapestet. Munka után mikor megyek haza a 2-es villamossal és látom az alkonyi fényben fürdő Budát vagy épp a kivilágított Várat, akkor mindig úgy érzem: na most van vége a napnak és a munkának.

Napközben néha kiülök a Duna mellé és csak nézem a vizet vagy napozok, elmajszolok egy szendvicset, amit a kisboltban lehet venni (mindig van benne jégsaláta is). Szeretem a sárga villamosokat és azt is, mikor a villamosvezető szép napot és kellemes utazást kíván. Mert van ilyen.

Egy csomó-csomó városba elmegyünk, és bár szép London meg Amszterdam, Prága és Barcelona is, de mindenképp érdemes lenne más szemmel nézni a saját városainkat is. Budapesti vagyok és mégis, még mindig tud ez a város kellemes meglepetést okozni és újra és újra felfedezem magamnak. Hol egy szép virágbolt, hol egy jó kávé, egy eldugott kis cukrászda vagy a belvárosban egy repkénnyel befuttatott százéves erkély (macskával és hajhálós nénivel) - ilyenkor mindig csak azt sajnálom

1. nincs nálam fényképezőgép

2. ha lenne se mennék vele sokra, eyszerűen nem tudom fotózni. pont.

Voltál már a Bazilikában? És az Operaházban? Ültél már a Nemzeti Múzeum lépcsőin tejeskávéval?Egy helyes kis bolt, egy jó pékség, a világ legjobb Gyrosa a Corvin mozinál, séta a Váci utcában, egy jó régiségbolt, a kedvenc antikváriumom a Blahánál (fillérekért szoktam felvásárolni az angol nyelvű regényeket). Kiülős és beülős helyek, szép bőrcipők kis boltokban, séta és vattacukor a Városligetben és a fürdők...

Szeretem Budapestet.