Az, hogy Velencébe szerelmes vagyok, nem újkeletű. Olasz szakos voltam az egyetemen, úgyhogy ez nem is lehetett másképp. (Hogy hogy lettem sminkes, az egy kacifántos történet). Áradozhatnék a műemlékekről, meg a hihetetlen kulturális örökségről - de nem teszem. Velence -még akkor is, ha most már inkább múzeum, mint élő város- szép.
Basilica di San MarcoÉrdemes megnézni a Velencei kurtizánt, vagy a Velencei kalmárt - én nem győztem ámulni és bámulni, olyan pompázatos volt.
A Szent Márk téri meki mögötti kis utcában a világ legyszebb kézműves papírboltja van ott. (Fogalmam sincs, mi ez a papírmánia nálam, de tart már egy ideje.)
Van egy szuper fagyizó a Ca'd'Oro (Arany ház) mögötti utcácskában. Isteni finom a zabaione (borkrém) fagyijuk. Mondjuk a zabaione v. zabaglione (mindkét elnevezést használják) önmagában is eszméletlen.
A műemlékeket természetesen már végignéztem. Többször is. Így azt szoktam játszani, hogy ha Velencébe megyek sosem viszek térképet. Kb. 3 perc alatt olyan extrán el lehet tévedni, hogy csak na (amolyan fekete köd szinten, tényleg fogalmam sincs, merre vagyok). Nagyon élvezem. Hosszú órákon át csak lődörgök, mászkálok, néha fotózok, nézelődöm. Mondjuk múltkor már a fogatlan dokkmunkásoktól kérdeztem meg, hogy merre van a vissza. Azért ennyire bátrak Ti ne legyetek:)
